Ludbreg egy horvát kisváros (3500 lakója) Varazds és Kapronca között. A hely nagyon régi, már római időkben itt említik egy Castrum Iovia nevű lakianyát. Azóta származik a legenda, hogy Ludbreg a világ központja (Centrum mundi), mert több európai fővárosnak ugyanaz a távolsága Ludbregtől (pl. Budapest és Bécs feküdnek mindketten 225 km Ludbregtől). Ez a tény meg van jelölve a városunk főterén. 381-ben ezen a terén valószínűleg volt egyházmegye, hisz a történelmi forrásokban találjuk Amanciusz püspököt.

A horvátok betelepítése és megkeresztelkedése után itt rögtön létrejött keresztény közösség. A zágrábi egyházmegye plébániájai első jegyzékében (1334-ben) említik a Szentháromságról nevezett plébániát és templomot Ludbregben. Mostani plébániái templomot 1410-ben építették fel, ősi római bazilika alapjain. Egy évvel ezután eukansztiái csoda történt: egy ismeretlen nevű pap a szentmise alatt, amelyet Szent Kereszt kápolnában (Batthyány család palotájában) bemutatott, kétségbe vont, vajon átváltozás által kenyér és bor valóban változnak Krisztus testévé és vérévé. Aztán mindjárt szeme láttára a kehelyből kifolyón valódi emberi vér. A pap nagyon megijedett, és a Krisztus szent vére relikviáját elrejtette egy kőműves segítségével. De halála előtt a csodát nem bíróit többé titokban tartani, és elárulta a rejtekhelyt. A hívő nép hamarosan kezdett tisztelni a relikviát és fogadalmakat tenni. A Jézus szent vérére szóló ájtatosság alapján történt csodákat az ún. Liber miraculorum — A csodák könyvébe felírtak.

Közben Szech János, Lentibe való magyar nemes, gondjába ven azt, hogy küldjön a relikviát az írott tanúságokkal együtt a szentatyához Romába. 1513-ban Tizedik Leó pápa kiadott bullát, amellyel hivatalosan bebizonyította a relikvia hitelességét és megengedte annak imádását.

Barokk idejében a plébániái templomot alaposan felújították és kibővítették. 1779-ben építettek falakat templom körül a törkök elleni védekezés végett. 1721-ben Eleonóra Strattman grófnő ajándékul adta nagy értékű drágakövekkel feldíszített arany ereklyetartót, amelyikben mindmáig áll a relikvia.

Tizennyolcadik században dögvész tört elő Horvátország moslavhiái vidékében; ezért a horvát parlament fogadalmat tett 1739-ben, hogy ha Isten megszünteti a pestist, majd építsenek Krisztus Jeruzsúlemi sírjáról nevezett templomot ott, ahol védik Horvátország legnagyobb kincsét, illetve pont Ludbregben.

Sokáig kellett várni a fogadalom beteljesedésére. Több sikertelen kísérlet után, a második világháború előtt, zágrábi érsek boldog Alojzije Stepinac bíboros pénzt gyűjtött az építésre. De abban az időben a város hatósága nem akart adni teleket; azonkívül, már nagy volt a szegénység a háború következtében, és azért az érsek úgy döntötte, hogy inkább építsék fel Caritas otthonát a plébániái ház melett. A háború után a Caritas otthonát államosítottak, de már néhány éve, hogy visszakapta az Egyház, úgy hogy újra szolgál az eredeti célra. 1990-ben való demokratikus választások után, 1993-ban lehető volt megkezdeni az építkezést. Az volt elodázhatatlan szükség, mert a plébániái templom volt messze túl kicsi egyre-egyre nagyobb számú zarándoklók befogadásához.

Nagy nehézségek és számtalan áldozatok után, a búcsú kápolna kész volt 1994-ben. Az akkori zágrábi érsek, Franjo Kuharic bíboros, azt határozta, hogy a kápolnát nemcsak Krisztus kínszenvedésének vagy sírjának szenteljék meg, hanem hogy tüntessék a feltámadását is. Így most ott látható keresztre megfeszített Krisztus, akit körülvesznek angyalok és gyűjtenek legdrágább vérét kelyhekbe; az oltár alatt a sírjában fekvő Krisztus szobra; és végül, a kápolna fölött, Krisztus feltámadása nagy mozaika. A szentély melett Keresztül tizennégy állomása áll, mindegyük kis kápolna formájában két gyóntatószékkel.

Az évi búcsújárás szeptember első vasárnapján, az ún. »Szent vasáruapon«, és annak előző »Szent szombaton«. Akkor összegyűlnek számos búcsújárók Horvátországból, Magyarországból, Sloveniából stb. A zarándoklók jöhetnek vonattal Varázsából, itt. Zágrábból vagy Gyékényesről Kaproncan át. A gépkocsivezetők jöhetnek Varázsából vagy Kaproncából, ill. autópályán Letenyéből (a második kijárat). Jézus szent vérének relikviája mindannyiunk számára állandó figyelmeztetés, hogy erősödjünk hitünkben, hogy Ő valóban velünk mindennap a világ végéig, éppen szent eukarisztia által. Ne felejtsük el azt, hogy a Szentírás szavai szerint, nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultunk, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán. Ezt az árat fizette értünk az Istenfia. Legyen áldott Krisztus szent vére mindörökké!
Viszontlátásra a mi szentélyünkből, szép üdvözlet az Úrban!